...Írni nem azért nehéz mert a szó klasszikus értelmében nehéz írni a stílusjegyek meg szabályok meg elvi megfontolások, kompozícció és egyebek miatt. Írni azért nehéz, mert ez a 3. lépés. A gondolatok olyanok mint amikor idegenyelven olvasol, tudod mit jelent de nem a megfogható formában, csak tudod. És minden pont a helyén van, pont olyan megfoghatatlanul tökéletesen illeszkedik egymásba. Úgy ölt alakot alak nélkül hogy az ugy teljes ahogy van. A szavak kibuknak ha túlcsordul a gondolati zsilip. Néha. Néha meg pertsze nem. De a szavakkal játszhatsz, elharaphatod, alászínezheted. Elrejtheted őket, annyira hogy csak te értsd amit mondasz és más másnak hallja. Az írás más. A bújócska marad, de más. A legkonkrétabb formálya gondolati világ kőbevésésének. Ez jo kérdés.
1. érdemes e kőbevésni a gondolati világot, ha egyszer épp az a lényege hogy gondolati és alakváltó, tökéletes,
2. és lehet e egyáltalán abban a formában megtenni azt hogy a gondolati világ megtestesülése ebben a formában azaonos legyen a kiindulkópontal...
Nem és Nem. Akkor mégis mért? Mért teszik, és mért jó? A papíron minden rácsba kerül. A alakváltás eltűnik, minden olyan ahogy le van írva, a szöveget lefordítottad, konkrét használati utasírtást kaptál a gondolatokhoz... De már nem ugyanaz. Elvesztette gondolatiságát. Ezzel lehet előregaladni? Lehet. Mármint kértségées, nem biztso. Ezzel lehet valamit elérni.? Lehet. Mármint ellehet, valóban. De nem azt kapjuk eredményül hogy a gondolatainkat megörökítettük. Egy útikönyvet adunk hogy mit is gondolhatunk. Nagyjából. És ez már más. Más nekem más neked, más nekem máskor. Lehet úgy írni vajon hogy nem bújócskát játszol???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése