Ma belefutottam, vagy nem is ma hanem tegnap és nem is belefutottam hanem megfontoltan célbavettem a nagy Paulo Coelho nagy Az alkimistáját... Nagy csalódás. Mást vártam. Van 3 oldal ami elzötyögtet a gondolatokban de a többi... Nem is igazán rossz, csak mást vártam. Annyit dícsérték és hogy mennyire át kell rágni mindent háromszor a műveiben és minden mindata falraírható a szobában. Nemtom.. Van egy anekdota benne ami épp az egyszerűsége és profánsága miatt tettszik és eddig ennyi. Kellemes és természetes, de nem egy úaztamégmindigflashelek tőle mű. A kis történet ami tetszik benne történet a történetben, nem is fontos hogy hogy szövődik a műbe.
A Bölcs figyelmesen meghallgatta amikor vendége előadta jövetelének okát, de azt mondta éppen nincs ideje arra hogy a Boldogság Titkát elmagyarázza. Azt ajánlotta neki hogy járja körbe a palotát és két óra múlva jöjjön vissza. „ De szeretnélek valamire megkérni- mondta a bölcs. És a fiatalember kezébe egy kiskanalat adott, melybe két csepp olajat töltött. – Fogd ezt a kanalat és figyelj hogy útközben ne lötyköld ki az olajat” A fiatalember így járkált föl le a palota lépcsőin, szemét le sem vette a kiskanálról. Két óra múltán visszatért a bölcshöz. „Nos hát – kérdezte a bölcs – Láttad a perzsaszőnyeget az ebédlőben? Láttad a kertemet amit a kertészem 10 évig épített? Észrevetted a gyönyörű pergameneket a könyvtáramben?” A fiatalember szégyenkezve ismerte be hogy semmit sem látott. Csak azzal törőődött hogy ne löttyincse ki az olajat amit a Bölcs rábízott. „ akkor menny vissza és nézd meg a világom csodáit – mondta a bölcs – Nem bízhatsz olyan emberben akinek a házát nem ismered.”
A fiatalember már nyugodtabban fogta meg a kiskanalat, és ismét sétára indult a palotában, ezútal megfigyelve minden művészi alkotást a mennyezeten és a falakon.Látta a kerteket körös-körül a hegyeket, a gyönyörűséges virágokat, felismerte a kisinomult ízlést amellyel a műalkotásokat méltó módon elhelyezték. Amikor visszatért a Bölcshöz részletesen beszámolt mindenről amit látott. „de hol van a rádbízott két csepp olaj?” – Kérdezte a Bölcs. A fiatalember rápillantott a kanalára, és látta hogy az olajat kilöttyintete. „Nos ez az egyetlen tanács amit adhatok neked – Mondta a Bölcsek Bölcse. – A boldogság titka abban rejlik hogy lássuk a világ minden szépségét úgy hogy ne feledkezzünk meg a kanálban a két csepp olajról.”
Hát ennyi. Meg felvetül benne egy fogalom ami sok műben sok megjelenési formában jelen van, itt ha jól emlékszem valami olyas formában hogy az Út vagy vaalmi ilyesféle ami a minden ember által végigjárható küldetésféle. Erről most kezdek el flashelni még várok vele egy kicsit.
Lehet hogy nem is olyan rossz könyv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése