Göcsörtös feketeség futkos arcokon
Zilált gondolatok vetülnek szemekre
Töpreng az idő a jobb napokon
Szembogarak szállnak délre

Pillant az elvágyódás
Édes mindig álmodás
Vágy libben bús szárnyakon
Nyomasztó felleg ül az ágon

Csivitelve bongott a tavasz
Most harsogva vonyít a kuvasz
Kikötve hasztalan feszíti torkát
Lánc pecsétli rideg sorsát

Tánc

Zsibbadó násza a multnak
Kecsegtető puhasága a fájdalomnak
He elment minden mihez kezdesz,
Mit becsülj ha senkinek nem kellesz

Folytva prüszköl a düh
A boldogság olyan meseszerű
Bárkit okolni hasztalan
Magad miatt vagy vígasztalan

Forró homlokú üresség
Ágyszélén merevség
Plafon társ a merengésben
Futkosol a mindenségben

Hajsza mindet gondolat
Áldozat a tudat
Vadászva esel el
Megoldást keresel

Nincs válasz csak megalkuvás
Kompromisszum nélküli tárgyalás
Száguldasz a dobbanattal
Szíved harcban áll az aggyal

Zihálva oltja szomját a magány
Éheszteti kegyetlen gondolatfoszlány
Őrjöngve nyáladzik táncán
Dőzsölve röhög amaz nyomorán

http://www.youtube.com/watch?v=6Wk0D1OHCu4

The unbending trees YOu are a lover

You are a lover from today
Can you afford to dump a friend?
Will you ignore me again?
Will he always be there?
And now you are walking hand in hand
Demonstrating something unreal
I know it feels good to depend
Will he always be there?
It's not a shame, not a glory
Just a romantic day
Maybe you’ll never be sorry
I’m not always quite right
You are a lover from today

Can you afford to dump a friend?
Will you ignore me again?
Will he always be there?
And now from the corner of the street
I see you kissing his face
Does he smell really sweet

Will he
Will you

I'm sad, ain't i

You are a lover from today
It's just a romantic day
I will dream of you tonight
And it all will happen to me...

józansággal megmérgezet, szorításban szertefoszlott,
villanó fájdalommal percről percre átitatott
mi hangulat volt most csend
mit ért az értékrend

állot bússzagú foszlány
bogos rongyok az ágyon
létem itt is talány
bolyongok csak e világon

Nem szoba fogad csak a négy fal
Othonnak börtöne lassan felfal
Menedék kell nem csak paplan
elbújni szemhéjjam alá hasztalan

emelkedik süllyed mellkasom
lélek zihál odabenn
rámragadt kreált burkom
üresség süt ki szememen

Mert szügsége van a pihére
a bőr édes igéretére
Mert elemészti a távolság
a tovatűnő mámorosság

Mert szügsége van az ízre
a nyak édes ívére
Mert titkot tudott ő
Saz már oly veszendő

Titkát a gödröcskéknek
Szenzorok tömegének
Kulcsát a sóhajnak
útját minden hajlatnak

Űzve menekül az álmokból
éjjeli kéjes démonoktól
vértjét elviszi a forrongó dagály
pedig elfeledni muszály

Hideg kékszínű szoba
Csend hangja kongatja
Csak gubbaszt görnyedt torzóban
Szemgödre feneketlen katlan

Egyedül van

éjji hajsza

neonfények csíkot húznak
köd szorul a könnygödörbe
szirénák tarkónak cikáznak
ámult suhanás az éjjbe

hullámzik az síkos aszfalt
ritmust vet a középvonal
boka véresen padkát nyalt
végtelen lesz ez a viadal

veri a combot a henger
zsibbad erejében a kar
a város elnyel mint a tenger
cinkosod a gázkar

cseppre ködre ver a fényszóró
látásban gyémántok gyilkolnak
miniatür csillagok
a rostélyon oldalra huznak

visszaköhög, felhőköl
dinamit a kerekekben
veri az utat mint az ököl
düh szorít a fékekben

Téboly

Lórugás dübörög gyomorból halántékba
roppanó menekvés szorítja a szívet
beszükülö világ vág a pupillába
gyorsabban lépett az élet

mint elcsúszott pillanatok visszahozhatatlan hada
keresi az utat a belső klausztrofóbia
kitörő vágy repeszti a testet
egy ujabb esély elesett

Magányban szipog a csend
sötétben kutat a tekintet
áhított nyugalom lenne a rend
'mennyire messze van már a kezdet'

Kicsorbult érzelmek harsognak
emlékek hada vezényszóra támad
örök kérdése ez a sorsnak
az akarat után mi marad

Megadta magát a tudat
Ködös frázisok álmot szőnek
ingatag a valóval való kapcsolat
a rohamok egyre csak jőnek

"Lélegzet visszafog lüktetés lehül"
mit sem ér az önfegyelem
a történet végére ugyis nemsokára pont kerül

.

Fényszmog ölte csillagok
Városi szenny jelei
Homlokodon billogok
Téglafalak is tanui

Éveid strigulák
Odafent mindig behuzzák
Hiába is menekülsz
A kalapból ki nem kerülsz

Élet ez nem varázsló
Pálcája dárda
Jegy nincs több eladó
Bezárt a jólét mára

Próbálkozni persze lehet
Ez tartja karban a lelked
Uj nap uj kihívás
Klisés újrahívás

Reprint ott minden
Original rég nincsen
falak dőlnek rád
talán pont te megtartanád?

Mihez nyúlnál hova szólsz?
Itt már hiába passzolsz
Ordít már a légiriadó
Pfff.. SZOCIÁLISHÁLÓ?

’Kés hidege szavak acélja’
Tébolyult elme eképp szóla
Disszonancia marja torkát
Rég elvesztette reálját.

Látogatnak kósza lelkek,
Mikor lehet kinevetnek.
Ketrecben fürdik a jólét
Ők használjhák az eszmét

Én értem

Rezdületlen rezzenet
Elképedve megmered
Nem lát nem hall
Süketen elhal

Kiáltana segélyért
Megszakadna egy kézért
Hálásan borulna,
Végitéletig kitartana

De csak áll

Rendületlen, oszlopos,
Magányos...


Elmult már ő
A másik soha vissza nem jő
Keresheti magában
Keresheti világban

Elmult már ő
Nélüle a teljes világ veszendő
Értéke mibenléte
Rejtély marad örökre

Titkos vágya lakattal zárva
A másik soha meg nem tudja
Egyedül feszül magánynak
Emlékét őrzio cvsak a lánynak

Cseppenő boldogság
Sósízű búskomorság
Siklin orcán a bánat
Lehell még a lélek párat
Sziszegve illan szipogva
Sistereg a szívrehullva

Andalító síkra téved
Reszketve messzeségbe réved
Játszva küzd hajával pillája
Keserűség künnyét imádja