Mert szügsége van a pihére
a bőr édes igéretére
Mert elemészti a távolság
a tovatűnő mámorosság
Mert szügsége van az ízre
a nyak édes ívére
Mert titkot tudott ő
Saz már oly veszendő
Titkát a gödröcskéknek
Szenzorok tömegének
Kulcsát a sóhajnak
útját minden hajlatnak
Űzve menekül az álmokból
éjjeli kéjes démonoktól
vértjét elviszi a forrongó dagály
pedig elfeledni muszály
Hideg kékszínű szoba
Csend hangja kongatja
Csak gubbaszt görnyedt torzóban
Szemgödre feneketlen katlan
Egyedül van
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése