Göcsörtös feketeség futkos arcokon
Zilált gondolatok vetülnek szemekre
Töpreng az idő a jobb napokon
Szembogarak szállnak délre
Pillant az elvágyódás
Édes mindig álmodás
Vágy libben bús szárnyakon
Nyomasztó felleg ül az ágon
Csivitelve bongott a tavasz
Most harsogva vonyít a kuvasz
Kikötve hasztalan feszíti torkát
Lánc pecsétli rideg sorsát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése