Téboly
Lórugás dübörög gyomorból halántékba
roppanó menekvés szorítja a szívet
beszükülö világ vág a pupillába
gyorsabban lépett az élet
mint elcsúszott pillanatok visszahozhatatlan hada
keresi az utat a belső klausztrofóbia
kitörő vágy repeszti a testet
egy ujabb esély elesett
Magányban szipog a csend
sötétben kutat a tekintet
áhított nyugalom lenne a rend
'mennyire messze van már a kezdet'
Kicsorbult érzelmek harsognak
emlékek hada vezényszóra támad
örök kérdése ez a sorsnak
az akarat után mi marad
Megadta magát a tudat
Ködös frázisok álmot szőnek
ingatag a valóval való kapcsolat
a rohamok egyre csak jőnek
"Lélegzet visszafog lüktetés lehül"
mit sem ér az önfegyelem
a történet végére ugyis nemsokára pont kerül
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése