józansággal megmérgezet, szorításban szertefoszlott,
villanó fájdalommal percről percre átitatott
mi hangulat volt most csend
mit ért az értékrend
állot bússzagú foszlány
bogos rongyok az ágyon
létem itt is talány
bolyongok csak e világon
Nem szoba fogad csak a négy fal
Othonnak börtöne lassan felfal
Menedék kell nem csak paplan
elbújni szemhéjjam alá hasztalan
emelkedik süllyed mellkasom
lélek zihál odabenn
rámragadt kreált burkom
üresség süt ki szememen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése