angyal

jajgat a szél a csonton
borosta marja az arcon
leszegett fejjel tipor a mult
csapzó bika a féénytől megvadult

krómozott eső veri a tarkót
paták taposák a mulandót
vérben vegyül a méreg
oldódik a szíven a kéreg

sanyvadva issza be magát
zöldülve teríti átkát
dobbanás egyre lassabb
már az elmúlt a magasztosabb

epileptikus angyal nyit utat
fénnyel vagdal szarvat
könnyebbülés görcsben adagolva
inkább ez mint a mult zivatara