rozsdavájta árkok folyva húzódnak
szívben buggyanó lökések tompulnak
barna enyvben forogva sír a pupilla
karcosan röhög tükörben a borosta
lehet elfeledve maradt az egyedül
üresen táncol az ideg idabent
játszva tipor az örület
keresve kutat az értelem bugyraiban
de kifáradva omlik össze az iramban
lehet elfeledve maradt az egyedül
ujra és ujra próba a hidegvízben
tisztánlátás a minden reményében
zagyva motyogás présül a szügyön
járkálva a kereső keresi a fogást az ügyön
lehet elfeledve maradt az egyedül
kopóként vetül a tények után
felismerést hárítja csak bambán
ott van a szem előtt
de inkább ráköti a kendőt
lehet elfeledve maradt az egyedül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése