csonka alak ül a molon
vágy szabdalt teste fako
elméje megbotlik minden gondolaton
elmulása hallható
prüszköl a víz talpán
acél hideg némán nyaldos
kedves enyhítene szomján
de ürességben mámoros
csillagok köröznek odafent
ráncok táncolnak idelent
simul a víz az időben
tükör öregszik a felszínen
rebbenő időben képek a hangok
kacag a kedves ki rég halott
ernyedve matatnak a kéztagok
de ő már mást csókolgatott
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése