végtelen lendülettel gyűrődik a düh
eleseredetten kapaszkodik az elme
kegyelem nélkül menelülsz fejvesztve
álmok emlékek édes filmszerű képek
hajthatattlanul vissza visszatérnek
kérlelve hunyni le szemet
feledni vágyva minden gerjedelmet
facsarva ellenkezik a szív
ürességben mégis téged hív
kifáradva elhagyatva bugyorban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése