próbálkozások

kicsi zsibbadás pislákol szemgödrömben
usznak a fények meleg börömben
nap jár odakint vetíti filmjeit
szoba fala a vászna nem veszik jegyeit

Beszűrődő fények vezényelnek
gyorsan telik az idő egy embernek
irányítani csak szeretném
lassulásra vágyik elmém

vetítésre érkeztem egyedül, de megnézem
pergeti a világokat emlékezetem
mult árnyai ismert szerepet játszanak
hallani kacagását a lánynak

fáradtan vonszolom magam
konyhakő nyalogatja talpam
hideg szava sziszeg alattam
mezíttelen ellenállás a lábam

kádban forró zsibbadás
könyvel kezemben semmi megnyugvás
első lapj tekint minduntalan
lassan egy hete mozdulatlan

ropogással cammog vállam a pelyhek mezején
levegőért sípol tüdőm már a legelején
szúrja hideg könny az arcom
szél nehezíti a harcom

Göcsörtös feketeség futkos arcokon
Zilált gondolatok vetülnek szemekre
Töpreng az idő a jobb napokon
Szembogarak szállnak délre

Pillant az elvágyódás
Édes mindig álmodás
Vágy libben bús szárnyakon
Nyomasztó felleg ül az ágon

Csivitelve bongott a tavasz
Most harsogva vonyít a kuvasz
Kikötve hasztalan feszíti torkát
Lánc pecsétli rideg sorsát

Tánc

Zsibbadó násza a multnak
Kecsegtető puhasága a fájdalomnak
He elment minden mihez kezdesz,
Mit becsülj ha senkinek nem kellesz

Folytva prüszköl a düh
A boldogság olyan meseszerű
Bárkit okolni hasztalan
Magad miatt vagy vígasztalan

Forró homlokú üresség
Ágyszélén merevség
Plafon társ a merengésben
Futkosol a mindenségben

Hajsza mindet gondolat
Áldozat a tudat
Vadászva esel el
Megoldást keresel

Nincs válasz csak megalkuvás
Kompromisszum nélküli tárgyalás
Száguldasz a dobbanattal
Szíved harcban áll az aggyal

Zihálva oltja szomját a magány
Éheszteti kegyetlen gondolatfoszlány
Őrjöngve nyáladzik táncán
Dőzsölve röhög amaz nyomorán

http://www.youtube.com/watch?v=6Wk0D1OHCu4

The unbending trees YOu are a lover

You are a lover from today
Can you afford to dump a friend?
Will you ignore me again?
Will he always be there?
And now you are walking hand in hand
Demonstrating something unreal
I know it feels good to depend
Will he always be there?
It's not a shame, not a glory
Just a romantic day
Maybe you’ll never be sorry
I’m not always quite right
You are a lover from today

Can you afford to dump a friend?
Will you ignore me again?
Will he always be there?
And now from the corner of the street
I see you kissing his face
Does he smell really sweet

Will he
Will you

I'm sad, ain't i

You are a lover from today
It's just a romantic day
I will dream of you tonight
And it all will happen to me...

józansággal megmérgezet, szorításban szertefoszlott,
villanó fájdalommal percről percre átitatott
mi hangulat volt most csend
mit ért az értékrend

állot bússzagú foszlány
bogos rongyok az ágyon
létem itt is talány
bolyongok csak e világon

Nem szoba fogad csak a négy fal
Othonnak börtöne lassan felfal
Menedék kell nem csak paplan
elbújni szemhéjjam alá hasztalan

emelkedik süllyed mellkasom
lélek zihál odabenn
rámragadt kreált burkom
üresség süt ki szememen

Mert szügsége van a pihére
a bőr édes igéretére
Mert elemészti a távolság
a tovatűnő mámorosság

Mert szügsége van az ízre
a nyak édes ívére
Mert titkot tudott ő
Saz már oly veszendő

Titkát a gödröcskéknek
Szenzorok tömegének
Kulcsát a sóhajnak
útját minden hajlatnak

Űzve menekül az álmokból
éjjeli kéjes démonoktól
vértjét elviszi a forrongó dagály
pedig elfeledni muszály

Hideg kékszínű szoba
Csend hangja kongatja
Csak gubbaszt görnyedt torzóban
Szemgödre feneketlen katlan

Egyedül van

éjji hajsza

neonfények csíkot húznak
köd szorul a könnygödörbe
szirénák tarkónak cikáznak
ámult suhanás az éjjbe

hullámzik az síkos aszfalt
ritmust vet a középvonal
boka véresen padkát nyalt
végtelen lesz ez a viadal

veri a combot a henger
zsibbad erejében a kar
a város elnyel mint a tenger
cinkosod a gázkar

cseppre ködre ver a fényszóró
látásban gyémántok gyilkolnak
miniatür csillagok
a rostélyon oldalra huznak

visszaköhög, felhőköl
dinamit a kerekekben
veri az utat mint az ököl
düh szorít a fékekben

Téboly

Lórugás dübörög gyomorból halántékba
roppanó menekvés szorítja a szívet
beszükülö világ vág a pupillába
gyorsabban lépett az élet

mint elcsúszott pillanatok visszahozhatatlan hada
keresi az utat a belső klausztrofóbia
kitörő vágy repeszti a testet
egy ujabb esély elesett

Magányban szipog a csend
sötétben kutat a tekintet
áhított nyugalom lenne a rend
'mennyire messze van már a kezdet'

Kicsorbult érzelmek harsognak
emlékek hada vezényszóra támad
örök kérdése ez a sorsnak
az akarat után mi marad

Megadta magát a tudat
Ködös frázisok álmot szőnek
ingatag a valóval való kapcsolat
a rohamok egyre csak jőnek

"Lélegzet visszafog lüktetés lehül"
mit sem ér az önfegyelem
a történet végére ugyis nemsokára pont kerül

.

Fényszmog ölte csillagok
Városi szenny jelei
Homlokodon billogok
Téglafalak is tanui

Éveid strigulák
Odafent mindig behuzzák
Hiába is menekülsz
A kalapból ki nem kerülsz

Élet ez nem varázsló
Pálcája dárda
Jegy nincs több eladó
Bezárt a jólét mára

Próbálkozni persze lehet
Ez tartja karban a lelked
Uj nap uj kihívás
Klisés újrahívás

Reprint ott minden
Original rég nincsen
falak dőlnek rád
talán pont te megtartanád?

Mihez nyúlnál hova szólsz?
Itt már hiába passzolsz
Ordít már a légiriadó
Pfff.. SZOCIÁLISHÁLÓ?

’Kés hidege szavak acélja’
Tébolyult elme eképp szóla
Disszonancia marja torkát
Rég elvesztette reálját.

Látogatnak kósza lelkek,
Mikor lehet kinevetnek.
Ketrecben fürdik a jólét
Ők használjhák az eszmét

Én értem

Rezdületlen rezzenet
Elképedve megmered
Nem lát nem hall
Süketen elhal

Kiáltana segélyért
Megszakadna egy kézért
Hálásan borulna,
Végitéletig kitartana

De csak áll

Rendületlen, oszlopos,
Magányos...


Elmult már ő
A másik soha vissza nem jő
Keresheti magában
Keresheti világban

Elmult már ő
Nélüle a teljes világ veszendő
Értéke mibenléte
Rejtély marad örökre

Titkos vágya lakattal zárva
A másik soha meg nem tudja
Egyedül feszül magánynak
Emlékét őrzio cvsak a lánynak

Cseppenő boldogság
Sósízű búskomorság
Siklin orcán a bánat
Lehell még a lélek párat
Sziszegve illan szipogva
Sistereg a szívrehullva

Andalító síkra téved
Reszketve messzeségbe réved
Játszva küzd hajával pillája
Keserűség künnyét imádja

Túl sok...

A kérdés az, mennyit kell engedni a világnak magadból. mi az a határ amelynél már nem te vagy vagy túl kevés marad belőled magadnak. Arra gondoltam hogy nem vagyok buddhista. Ergpo mindent egy lapra kellene feltennem. De nem teszem. És mitől félek? És mért érzem hogy megmagyaráézhatattlan az egész? Olyan nehéznek tűnik. Túl nagy ár és túl sok kiszámlázásban. NÉha már az izmaim is fájnak.
Az a legrosszabb hogy az ember megszokja. Vagy ezt lehet el is vetem és nem is lehet megszokni. Mert a megszokás és addittológia nem ugyan az. Az utóbbi rosszabb. NEm lesz jobb a dózis után csak állapotba kerül az ember. ÉS az a legrosszabb talán hogy ilyenkor gondolkodik a legtisztábban, vagy a félelmetes arcea az egésznek hogy azt HISZI ilyenkor gondolkodik a legtisztábban. Ez talán veszélyes. Totális nyugalom és totális káosz van a fejben. Nehezen lassan emelkedik a mellüreg és süllyed, lassan dobog a szív de pillanatok alatt piroskarikás látás csillagok a retinán. Fájnak már az izmaim bele. Mindig van valami. Valami rajtam kívülálló. Ésbár az ember persze megtanulja a gondok jórésze rajta kívülálló eredővel rendelkezik egyszerüen csak meg kell oldani őket, mégis túl sok. Túl sok a rajtam kívülálló. LEhet nézőpont kérdésec csak. Ha a magamban gyökerező problémákat megoldanám, más lenne minden. De lehet túl sok embernek kellene túl nagy árat fizetnie. TÚL sok a lehet...

Meglepő de...

Sosenem nincs időm de ma mégis váratlanu jólesett kimozdulni ugyanabb ami előtt npa mint nap eljárok de sosem térek be. A templomkert. Lapos fények kevés téma de mégis üdítően hatott

Belső ének

Bárcsak segítene / Coelho - Az alkimista (folyt...)

De jo lenne ha az Istendolog nélkül is működne, vagy bárcsak segítene. Isten? Jó kérdés.. Van e meg hogy van meg ilyenek...

"Ismerem a pálcikák titkát tudom hogyan kell használnom őket, hogy behatoljak a körbe ahol minden magvan írva. Ott elolvashatoma múltat, fölfedhetem ami már feledésbe merült, s a jelek álltal megérthetem a jelent. Amikor az emberek hozzám fordulnak, akkor nem kilvasom a jövőt hanem találgatom. Mivel hogy a jövő Istené, aki csak rendkívüli körülmények között szokta felfedni. És hogyan vagyok képes megfejteni a jövőt? A jelen jeleinek alapján.
A titok a jelenben rejtőzik, ha a jelenre öszpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik, jobb lesz. Felejtsd el a jövőt, és éljed életed minden napját a Törvény tanítása szerint, és abban a hitben, hogy Isten gondoskodik gyermekeiről. Minden nap magában hordozza az Örökkévalóságot."

Viharszünet

Perszelő viharszünet hasítja az aszfaltot
Cseppek parázslanak a fény nyomán
Ezt adja nekik a perc mint kalandot
A sors már csak ilyen profán

Szellő üzeni a múlt esőt
Sziporkázza a levegőt
Minden fűszál vágyta az elsőt
S ringja már az elköszönőt

Tonnás súlyú a fehér játék
Fénynek hívatja magát
Nem kell ehhez semmi kellék
Látni cikázó játékát

Tovatűnű gomolyság máshol ontja lelkét
Dühöngi hullámban életadó erejét
Harsognak cikkcakk szavai a fenntnek
-Elmúlok s jobb lesz a lentnek-

(saját)

könyvajánló folyt (Coelho - Az alkimista)

Végre elértem a könyvben újból ahhoz a szópárhoz ami meghatározza a lényeget is: Személyes Történet.

„Az elhatározás csak a kezdet. Az embert amint határoz, nagyerejű áramlat kapja el, és olyan helyre ami a döntés pillanatában eszébe sem jutott.”

„A megérzés a lélek gyors megmerülése az életnek abban az egyetemes áraméásában amiben minden ember története kölcsönösen összekapcsolódik a másikéval mi pedig mindnről tudhatunk mert minden meg van írva”

„Az emberek nem az ismeretlentől félnek mert az ember képes elérni mindent amit akar és amire szügsége van. Attól félünk csak, elveszítjük amink van legyen az életünk vagy a földünk.”

Roman Wall Blues

Roman Wall Blues

Over the heather the wet wind blows,

I've lice in my tunic and a cold in my nose.

The rain comes pattering out of the sky,

I'm a Wall soldier, I don't know why.

The mist creeps over the hard grey stone,

My girl's in Tungria; I sleep alone.

Aulus goes hanging around her place,

I don't like his manners, I don't like his face.

Piso's a Christian, he worships a fish;

There'd be no kissing if he had his wish.

She gave me a ring but I diced it away;

I want my girl and I want my pay.

When I'm a veteran with only one eye

I shall do nothing but look at the sky.

Auden

Fűben

Gubbaszt a fűben a rigmus
Harmat lantja dereng
Fény játszotta a ritmus
Szálon függ a csend

Zöld korhadás illata száll
Mély tónusban zümmög a csend
Minden szín hazatalál
Ritmusban oszlik a rend

(saját)

És utána?

Ilyen még nem volt. Vagy nem így. MA arra ébredtem az éjszaka közepén hogy félek a haláltól, Nem is a attól hanem ami utána van. Mi van ha rossz. Persze idióta kérdés... Kétségbeejtő volt... Ez a valami amit itt csinálunk ilyen kis nyulfarknyi vergődés, de mivan utána? Örökkévalóság. Úgy éreztem magam mint aki megállíthatatlanul közeledik a befolyásolhatattlan felé, ahova ha eljut legyen az pl egy állapot ugyszintén nem tudja befolyásolni. Ez a halál? NEm szoktam ilyenekkel gondolkozni pedig, de rémisztő volt. ÉS szerintem nincs rá orvosság. Nem lehet elkerülni, nem tudod mi lesz meg ilyenek. Most ebben a pillanatban azt gondolom hogy ez lehet a vallások egyik fő hajtóereje is, mely mankót ad az ember alá. Valójában nem mankó ez henm csak a félelem leplezése, álmegnyugvás. Bár ha hisz benne az ember...

DE az élet szép:) (ez nem saját kép:) )

és esik és esik és esik. DE idebent sem stimmel valami...

Közelről mindig minden más...

Neurotic

Asszem ehhez nincs mit hozzáfűzni...

Neurotc - BRÉK
kötelező
http://www.youtube.com/watch?v=BgdXW9Z-M5o


"A mozi, a mozi, a mozi, a mozi, a mozi, a mozi,
a mozimûsor után kutatsz
vasárnap délután
A feleséged és te túl vagy már a vacsorán
Igy válik háztartási eszközzé az eszméd
Sétáló párok egyike lettél
Az afrikai éhezôknek küldöd el a hasad
De nem vigyázol és elméd kétfelé hasad
Ez már dupla pszeudó, ez már tripla csavar
Bunkó nyár, legyôzted a tavaszt
Azóta csak fekszel és legyezgeted magad
Szép zsír, szép hús, de ha élni támad kedve
Hasonlítani kezd rád, az asztal fölé emelkedve
Rock and roll boy, West Balkán
Egyedül van és röhög a falkán
Ird tele az utcákat és fogalmazd át a térképet
A mérhetetlen túlzásokban ne tarts semmi mértéket
Az 2 és fél szoba ha-ha-ha-ha-halhatatlanná úgysem tesz
De ha hiszel a feltámadásban
Legalább nem leszel sírköves
Neked törvény, nekem töltény kell
Neked törvény, nekem töltény!
Amit eddig tudtál, az csak ellenpélda volt
De nem baj, mert fô az illúzió
Elveszni vagy megtalálni
A lényeg, hogy minél késôbb legyen jó
Minél késôbb legyen jó vagy minél késôbb legyen rossz!

Tegnap még szüzen mentem el veled
Ma teát dobsz fel, mert engem nem lehet
Arcodon a reggeli kelés, ez Woody ellenes effekt
A legrondább szenteknél szebb lehetsz
De a legszebbeknél is szebbnek kell lenned
Életem, életem, dobd ki a régi életed!
A hited építed és zuhansz az állványról
Mert nem mondtál le még minden bálványról
De az erôk csapja azért kezedben
Kérem, nyisd ki a forrót, kicsi szívem!
A papádé a bánya, de az enyém a lánya
A férjed a hajnal még itt találhat
Hogy honnan ember és meddig állat
Azt a jó ég tudja nálad
Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy
Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy?
A legnagyobb szentek életén, te hülye
Nincs semmi nevetni való
De te csak egyél a fridzsiderbôl
Te faló, te faló, te trójai csaló
Rendszert csinálsz az idegeimbôl
Rendszert csinálsz az idegeimbôl!
Te szép hús, te gyönyörû kolbász
A háziasszonyok perverz ege
Még a száraz adatokra is rárántanál
És a Tepsifüles Magazin is veled van tele
Szóval te sem vagy mindig szimpatikus
Fôleg, mikor rád jön a színpadi kuss
Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy
Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy?

Ki adtam három lemezt, leöntötted szörppel
Az, csak Beethoven, a többit meg törd el
Közben bekapcsolom a hôdet és lekapcsolom a nôdet
Ez a menet a Rák-rák-rák-téridôben
A Rák-rák-rák-téridôben
A Rák-rák-rák-téridôben
Sôt rák-rák-rákontrázok:
Te bizony lerobbansz, mikor én felrobbanok
Pedig elôtted voltam, mégis utánad vagyok
Értem hagytad ott a szüleidet
Ugyhogy ha velem beszélsz nyisd ki a füleidet
Mielôtt megszülettem, már megalakultam
Úgy hogy feloszlatni többé nem lehet
Még hogy szárnyakra tépve ne repüljek
Jézus zsaluka alá fogva, én meg meneküljek?
Csak az ô nevéért leülni azt a kis 24 évet
Nem! Az az, amit nem tettem még, nem tettem még meg!
Tudod a küldetés, egy ültetés
Nem mindenki nô
De hogy ezek a mások leültessenek
Nem akarhatja ô
Leírva láttál és képen is
De most megismersz majd más oldalamról
Töménytelen fényben itt ülök a napon
Lenn a taxisofôr szájában egy fekete mappa
Épp a fizetését teszi el, mert eljön a napja
Hogy mindenért fizetni kell
A Rock-rock-rock-téritôt
Te sem térítheted el!"

Könyvajánló #2

Ma belefutottam, vagy nem is ma hanem tegnap és nem is belefutottam hanem megfontoltan célbavettem a nagy Paulo Coelho nagy Az alkimistáját... Nagy csalódás. Mást vártam. Van 3 oldal ami elzötyögtet a gondolatokban de a többi... Nem is igazán rossz, csak mást vártam. Annyit dícsérték és hogy mennyire át kell rágni mindent háromszor a műveiben és minden mindata falraírható a szobában. Nemtom.. Van egy anekdota benne ami épp az egyszerűsége és profánsága miatt tettszik és eddig ennyi. Kellemes és természetes, de nem egy úaztamégmindigflashelek tőle mű. A kis történet ami tetszik benne történet a történetben, nem is fontos hogy hogy szövődik a műbe.

A Bölcs figyelmesen meghallgatta amikor vendége előadta jövetelének okát, de azt mondta éppen nincs ideje arra hogy a Boldogság Titkát elmagyarázza. Azt ajánlotta neki hogy járja körbe a palotát és két óra múlva jöjjön vissza. „ De szeretnélek valamire megkérni- mondta a bölcs. És a fiatalember kezébe egy kiskanalat adott, melybe két csepp olajat töltött. – Fogd ezt a kanalat és figyelj hogy útközben ne lötyköld ki az olajat” A fiatalember így járkált föl le a palota lépcsőin, szemét le sem vette a kiskanálról. Két óra múltán visszatért a bölcshöz. „Nos hát – kérdezte a bölcs – Láttad a perzsaszőnyeget az ebédlőben? Láttad a kertemet amit a kertészem 10 évig épített? Észrevetted a gyönyörű pergameneket a könyvtáramben?” A fiatalember szégyenkezve ismerte be hogy semmit sem látott. Csak azzal törőődött hogy ne löttyincse ki az olajat amit a Bölcs rábízott. „ akkor menny vissza és nézd meg a világom csodáit – mondta a bölcs – Nem bízhatsz olyan emberben akinek a házát nem ismered.”
A fiatalember már nyugodtabban fogta meg a kiskanalat, és ismét sétára indult a palotában, ezútal megfigyelve minden művészi alkotást a mennyezeten és a falakon.Látta a kerteket körös-körül a hegyeket, a gyönyörűséges virágokat, felismerte a kisinomult ízlést amellyel a műalkotásokat méltó módon elhelyezték. Amikor visszatért a Bölcshöz részletesen beszámolt mindenről amit látott. „de hol van a rádbízott két csepp olaj?” – Kérdezte a Bölcs. A fiatalember rápillantott a kanalára, és látta hogy az olajat kilöttyintete. „Nos ez az egyetlen tanács amit adhatok neked – Mondta a Bölcsek Bölcse. – A boldogság titka abban rejlik hogy lássuk a világ minden szépségét úgy hogy ne feledkezzünk meg a kanálban a két csepp olajról.”


Hát ennyi. Meg felvetül benne egy fogalom ami sok műben sok megjelenési formában jelen van, itt ha jól emlékszem valami olyas formában hogy az Út vagy vaalmi ilyesféle ami a minden ember által végigjárható küldetésféle. Erről most kezdek el flashelni még várok vele egy kicsit.
Lehet hogy nem is olyan rossz könyv...

Az igazi képek a kis hibákkal élnek...

Fűtünde

Az apró dolgok akkor élnek igazán ha leülsz a fűbe. Azt hiszem a makrófotózás kulcsa a fű. Le kell ülni a fűbe. Ülni kell tudni, meg fű kell és ennyi. És akkor nem te mész a táméhoz hanem téged lep meg. Olyan mint a peca. Bár azt sosenemis csináltam vagy haigen hát nem sok eredménnyel, de az biztos hogy itt is le lehet égni:) Azthiszem ez az egyik toplistás tevékenységem, a fűbenülés.

"Tudod, mi olyan szép itt? Nézd: ahogyan sétálunk, a homokban hagyjuk a cipőnk nyomát, itt maradnak, szépen kirajzolódnak. De holnap, amikor felkelsz és végignézel ezen a hosszú parton, semmit sem látsz, sehol egyetlen nyom, jel. Éjjel a tenger elmossa. A tenger mindent elrejt. Mintha soha senki nem járt volna itt. Mintha mi sem léteztünk volna. Ha van hely a világon, ahol arra gondolhatsz, milyen semmi vagy, hát ez itt olyan. Már nem föld és még nem tenger. Nem ál-élet, de nem is valódi. Idő. Múló idő. És kész."
Alessandro Baricco

Masszaelmélet- csak játék ne ijedj meg...

Meg kellene próbálni átlendülni azokon a dolgokon melyeken ugyse lehet vagy csak az illúzióját kergetni a fake érzésnek hogy jobb. Kis szigetek. Ezek nem mi vagyunk. Nem vagyunk mi elszeparáltak. Vagy egyének. Massza lehetünkj mi inkább. Öntudatlan massza az öntudatosság mustárgázában. Nyári éjjel tarkószorító felfelénézés gyömbérmellől, rezgő hőség élvezniakarása, mind csak arra ösztökél hogy elhidd. Pedig csak massza. Gomolygó állábas itt ott más kissebb dolgokat bekebelező massza vagyunk. Sokan nagyobb kevesebben kissebb masszákat alkozunk, melyekben (mint tudjuk azt a jó öreg sejtkutatóktól) Citeszkeleton vezérel. Vagy legalábbis a vezérlést hajtja végre. Ezek a szálak pedig a változó amorf változásban viszonylagos irányítottság által viszonylagos irányítottsdágot gyakorolnak a massza egészére. Ezek a viszonylagos irányító szálak viszonylagos szilárdságot vagy némi stabilitással bírnak, és feladatuk vagy feladatuk ez jó kérdés de eredményük az hogy a massza ugy ahogy az akaratuk vagy nem akaratuk csak dinamikájuk szerint befolyásolódik. Ezek a meghatározóbb gondolatok, meghatározóbb emberek, helyek, irányultságok. Ők a váz. Ami csak viszonylagos állandóság, legalábbis a masszához mérve. Emberek mozognak élnek lüktetnek az egyvelegben felcsavarodva vagy rugalmasan tapadva a gondolatok akaratok, irányultságok vázán. Erre vagyunk büszkék. Ez a massza a társadalmunk. Ez is nézőpont. Nem komolyan, csak kipróbáltam. És hogy ki a sejtmag? Van olyan? Vagy a szkeleton öndinamikával rendelkezik? ÉS min alapszik ez a dinamika? Egymáshoz súrlódnak a szálak és kisülnek feszültségkeletkezik, robbanások miniben és ez a z energia viszi a masszát? Vagy egymáshoz éárnek, és ennek hatására alakulnak, egymásbafonódnak hajlanak, alkalmazkodnak és feszítik, vagy inkább készetetik a massza elegyét mozgásra? Játéknak kicsit beteg ugyhogy hagyom is...

Enapi kőbevésés:

1. a motor nem véd:
• a széltől
• a kátyúktól
• főleg nem a rendőröktől
• a kamionszéltől
• az esőtöl
• cserebogaraktól

2. a motor véd:
• a nyugdíjasoktól
• a lassabfajta kutyáktól
• az jegyellenőröktől

"könyvajánló"

Szivárványharcosnak lenni nem könnyű. Egyenlőre hagyjuk a definícciót, még nekem is tisztáznom kell magamban a dolgot. Olvastam ma egy könyvet, vagy inkább ma fejeztem be, Duncan Shelley – Amer Tánca. Szól erről is. Meg furcsa mód ennek ellenkezőjéről is Meg erról is hogy mégis milyen könnyű. Jo és rossz oldal sémák, meg hogy levírozni meg ilyenek, de épp az tetszik benne hogy a főszereplő kit démonok démoni hatalommal ruháznsk fel hogy inbdul a rosszból a jóba és az az érdekes hogy ezt teljes természetességgel teszi... Majd írok is fel belőle falra. Meg ide. Szeretem az ilyenkönyvket. Ez az a fajta hogy rossz a gyomrod, remeg az izmod, zsibbad a fejed és bogarak mászkálnak a szemed mögött és akkor kézbeveszed teával ágyban kislámpánál. És jó. Jót alszol tőle jól ébredsz tőle. Nem a megráglenyelkiköpésaztsetudodholvagykönyv, hanem csak kellemes de nagyon kellemes.

Ketrec a lapon...

...Írni nem azért nehéz mert a szó klasszikus értelmében nehéz írni a stílusjegyek meg szabályok meg elvi megfontolások, kompozícció és egyebek miatt. Írni azért nehéz, mert ez a 3. lépés. A gondolatok olyanok mint amikor idegenyelven olvasol, tudod mit jelent de nem a megfogható formában, csak tudod. És minden pont a helyén van, pont olyan megfoghatatlanul tökéletesen illeszkedik egymásba. Úgy ölt alakot alak nélkül hogy az ugy teljes ahogy van. A szavak kibuknak ha túlcsordul a gondolati zsilip. Néha. Néha meg pertsze nem. De a szavakkal játszhatsz, elharaphatod, alászínezheted. Elrejtheted őket, annyira hogy csak te értsd amit mondasz és más másnak hallja. Az írás más. A bújócska marad, de más. A legkonkrétabb formálya gondolati világ kőbevésésének. Ez jo kérdés.

1. érdemes e kőbevésni a gondolati világot, ha egyszer épp az a lényege hogy gondolati és alakváltó, tökéletes,


2. és lehet e egyáltalán abban a formában megtenni azt hogy a gondolati világ megtestesülése ebben a formában azaonos legyen a kiindulkópontal...

Nem és Nem. Akkor mégis mért? Mért teszik, és mért jó? A papíron minden rácsba kerül. A alakváltás eltűnik, minden olyan ahogy le van írva, a szöveget lefordítottad, konkrét használati utasírtást kaptál a gondolatokhoz... De már nem ugyanaz. Elvesztette gondolatiságát. Ezzel lehet előregaladni? Lehet. Mármint kértségées, nem biztso. Ezzel lehet valamit elérni.? Lehet. Mármint ellehet, valóban. De nem azt kapjuk eredményül hogy a gondolatainkat megörökítettük. Egy útikönyvet adunk hogy mit is gondolhatunk. Nagyjából. És ez már más. Más nekem más neked, más nekem máskor. Lehet úgy írni vajon hogy nem bújócskát játszol???

Van hogy nem kapsz levegőt a kevés jótol és nem látod a sok rossz között a kitat ilyenkor eggyet tehetsz lefekszel aludni...

Aztán vannak jobb alkalmak mikor elfelejtem mivan és olyan mintha mennék, jo lenne, kreatív újulás azon kapom magam elrugaszkodtam... persze bumm a vége. Lehet ide kellene valami felemelő elvégre ez egy jó kép. Idézőjelben, ugyértem jo pillanat, kellemes elfelejtett világ. A gatya szörnyű:)

Elahároztam majd stresszjógi lessz ez nekem, nem figyelek s belső út meg ilyenek. Aztán mindig jön valami. Egy jó idézetről megfogadom felírom a falra de aztán csak ülök. És mindig jön valami amitől úgyérzem mégis fel kellett volna írni, de aztán sosem lépem eg. És szemetelődöm...

Most este van és nem biztos hogy így kell, de elkezdem most, Szemezgessünk...